A Piros Katica Csoport kreatív pályázata az E.ON „EnergiaKaland” „Mindenki energiája számít!” kiírásában
A 2015/16-os tanévben teljesen újszerű kihívásnak tettünk eleget az óvoda vegyes életkorú Piros Katica csoportjával – az E.ON által kiírt, energiatakarékosságra érzékenyítő, nevelő pályázaton vettünk részt.
A pályázatra az egyik óvodásom édesanyja hívta fel a figyelmemet. Elolvastam és úgy döntöttem, - az óvoda „zöld” szemléletével összhangban én magam is fontosnak tartom az energiatakarékos életmódot - hogy nekivágunk a nagy munkának. Elsőként utánanéztem, hogy milyen módon tudnám közelebb hozni a gyerekekhez ezt a témát. Természetesen eddig is rendszeresen szóba került az energiák pazarlása, a takarékosság (zárjuk el a csapot, kapcsoljuk le a villanyt, ha nincs rá szükség, stb.) és alkalmilag beszélgettünk is a témáról, de kifejezetten az energiatakarékosságra épülő projektünk még sosem volt. Talán ez érthető is, hiszen csak a közelmúltban került a téma az óvodás korosztálynak is feldolgozható formában az érdeklődés homlokterébe.
Nagyon sok segítséget jelentett az E.ON EnergiaKaland lapja, ahol játékötleteket, munkalapokat, meséket találtam, melyeket be tudtam illeszteni a projektbe. Székekből, építőkockákból csőrendszert építettünk, amin keresztül a kőolaj eljut a benzinkúthoz és az autókba. Megismertük a szén útját a bányától a kályhákig. Ismerkedünk az elektromos autók töltőállomásával képek alapján. Ötleteket gyűjtöttünk, hogyan tudnának a gyerekek takarékoskodni az óvodában és otthonukban egyaránt. Meséink is az energiatakarékosság fontosságáról szóltak. Visszajelzéseket kaptunk a szülőktől, melyek szerint otthon a gyerekek bizony figyelmeztetik őket a villany lekapcsolására, a feleslegesen működő tv-re, a mobil telefon töltőjének kihúzására, a fogmosás közben pazarlóan ömlő vízre. Ez is megerősítést jelentett abban, hogy érdemes és szükséges foglalkozni a témával, a szemlélet alakításával már az óvodás korban is.
Nagyon sokat gondolkodtam, mi is legyen a pályázati alkotás. Mindenképpen maradandó és később is használható művet szerettem volna készíteni a gyerekekkel, hogy később, a mindennapokban legyen mód ismereteik tartós rögzítésére. Ezért döntöttem a társasjáték mellett, ahol a sok ismétlés és a tevékenység dominál. A következő probléma az volt, hogy a vegyes életkorú csoport minden gyermeke hogyan tud részt venni az alkotásban, hiszen már csak életkorukból adódóan is hatalmas a tudásbeli, képességbeli különbség köztük, ez természetes. Végül magától értetődő lett számomra, hogy minden gyermek azt adhatja hozzá a közös műhöz, amit tud, amire képes. A legkisebbek színezgették a hátteret, a nagyobbacskák az egyszerűbb dolgokat rajzolták, házakat, virágokat, autókat, labdát, fákat, ki amit tudott. A még nagyobbak a bicikliket, töltőállomást, rollert, egyszerűbb emberalakokat, míg a legügyesebbek a tevékenységeket végző embereket, szelektív gyűjtőket, a „kiemelt mezőket”, nagy méterű házakat, szélforgót, stb. rajzolták, egyik kisleányunk pedig, aki már jól tudott nyomtatott betűkkel írni, a feliratokat is elkészítette.
A képre kattintva nyitható meg a galéria
A társasjáték alapötlete, hogy a gyerekeknek el kell jutniuk otthonról az óvodába egy kanyargós úton. Az út mentén elhelyezkedő város létrehozása történt a rengeteg ház, autó, kerékpár, roller, ember, állat, fa, virág stb. kollázsából. Az alkotásnak ezt a részét a nagyok élvezték igazán, próbálgatták, rakosgatták a kazalnyi kivágott formát. Tanácsokat adtak egymásnak, megbeszélték elképzeléseiket. Az út során több helyen „kiemelt mezők” helyezkednek el, melyekre rálépve vagy pozitív vagy negatív hatás éri a bábut. A mezők témáját is együtt beszéltük meg velük, valamint azt is, hogy ha rálépnek ezekre, mi legyen a jutalom, illetve a büntetés, attól függően, hogy takarékoskodtak vagy pazaroltak a képen látható emberek. A célban, az EnergiaÓvo-da ablakaiban az alkotó gyermekek fényképei láthatóak, ők várják a beérkezőket.
Hatalmas munkának bizonyult a vállalkozás, ugyanakkor hatalmas élmény is volt. Az ismeretanyag bővítése és a szemléletformálás mellett a közösség formálása, a kooperáció fejlődése is jól megfigyelhető volt, ahogy teltek a napok, hetek.
Aztán elérkezett a nap, mikor úgy éreztük, már nem tudunk hozzátenni semmit a társasjátékhoz, kész van! Mivel a játék nagyméretű, a pályázathoz a fotóját kellett beküldeni, igyekeztem a lehető legjobb képeket készíteni róla. Mellékeltem a játékszabályt és néhányat a társas készítése közben készült képekből.
A következő időszak az izgatott várakozásé volt, vártuk, hogy valamiféle tájékoztatást, értesítést kapjunk a pályázat kiíróitól. Mivel a pályázat országos szintű volt és az előző években is több száz alkotás érkezett a kiírásra, próbáltuk reális keretek közt tartani a várakozásunkat az eredményt illetően. November 12-én végre e-mailt kaptunk, melyben értesítettek minket, hogy az óvodás korosztályban helyezést értünk el!!!! Rögtön megosztottuk a gyerekekkel a nagy örömhírt, a gyerekek ujjongva, ugrálva fogadták. Mi, felnőttek azonban már tudtuk, hogy az izgalmaknak egyáltalán nincs vége, ugyanis – az mellett, hogy a levélből nem derült ki, hányadik helyezést is értünk el - az eredményhirdetés helyszíne Budapest volt, az E- on Székház galériáján, november 20-án.
Nagyon szerettem, szerettük volna, ha ebből az élményből a csoport legnagyobbjai nem maradtak volna ki (a piciknek nyilvánvalóan túl nagy megterhelés lett volna a hosszú út), ezért a rendelkezésünkre álló öt nap alatt kellett (volna) megszerveznünk, hogyan jutunk el Budapestre. Hely- és időhiány miatt nem részletezném, hogy mennyi és milyen köveket mozgattunk meg ebben az ügyben, mennyi e-mailt írtunk, mennyi telefont bonyolítottunk le éjszakába nyúlóan. Mindent, de mindent megpróbáltunk és ahogy fogytak a napok, úgy fogyott a remény is, a buszok vagy nagyon drágák vagy foglaltak vagy hibásak voltak. Az utolsó percig kerestük a lehetőségeket, vártuk a visszajelzéseket.
17-én délig kellett visszajeleznünk, hogy végül el tudunk-e menni vagy nem, aznap fél 12 –kor jelzett vissza az utolsó reményünk, hogy ők sem tudnak segíteni nekünk. Nagyon elszomorodtunk, de nem volt mit tenni, a határidőből csak percek voltak hátra, muszáj volt jelezni, hogy nem tudunk elmenni. Ami ez után történt, az mesébe illő volt! Megszólalt a telefon és az E.ON-tól hívott minket a kapcsolattartó hölgy és megkérdezte, hogy mit szólnánk ahhoz, ha az E.ON elvinne minket Budapestre kisbusszal a díjátadóra. A meghívás a gyerekek és a csoportban dolgozó felnőttek mellett az óvodások szüleire is vonatkozott. Sejthető, hogy abban a pillanatban se kép, se hang nem volt, nem ám hozzászólás….de a következő percben már igen! Ezúton és ennyi idő távlatából is szeretném megköszönni Kovács Alexandra Ágnesnek és dr Gucsi Végh Krisztiánné Horváth Krisztinának segítségüket, hozzáállásukat, hogy kapcsolattartásunk ezekben a napokban gördülékeny lehetett, valamint mindazoknak, akik lehetővé tették az utazásunkat!
Végül, mint a mesében, jóra fordult minden. Az utazás nagyon kellemes volt a kényelmes buszban, a korai kelés és indulás ellenére izgatottan értünk Budapestre. Gyermekeink közül többen most látták először a fővárost. Vittük magunkkal a Társasunkat is, hadd láthassák teljes nagyságában is a kiállításon.A díjátadón derült ki, hogy végül 3. helyezést sikerült elérnünk az óvodás korcsoportban a társasjátékunkkal! Az esemény színvonalas, gyermekbarát, jó hangulatú volt, ahol a gyerekek igen jól érezték magukat. A gyermekek színes babzsákfotelekben helyezkedtek el, míg a méltán büszke szülők az ünnepeltek mögötti széksorokban. Az ünnepség után a szervezők különféle finomságokkal megvendégelték a meghívott gyermekeket, felnőtteket. Egyik nagycsoportos kisleányunk, Felső-Nemes Viola nyilatkozott az ATV-nek is.
Mielőtt haza indultunk volna, a busz elvitt minket a Hősök terére, hogy a gyerekek egy jót tudjanak futkosni a hosszú buszút előtt. Késő este, fáradtan, de elégedetten értünk az óvoda elé. Utólag azt mondhatom, hogy mindenképpen megérte belevágni ebbe a nagy „EnergiaKaland”-ba, mert sokrétű és izgalmas élményeket gyűjthettek a gyermekek és felnőttek is!
Az eseményt követően szerepeltünk az ATV-ben, az eredmények megjelentek az E-on honlapján, megemlékeztek rólunk az E – on Facebook oldalán, az EnergiaKaland Klub Facebook oldalán is. A társasjátékot a mai napig is elővesszük, játszunk vele, beszélgetünk róla, emlegetjük a fő alkotókat, akik azóta már első osztályosok lettek. Remélem, sokáig emlékezni fognak ők is az óvodás kalandra!
Szőlősi Aida, óvodapedagógus
Az ATV híradója az alábbi linken érhető el, az E.ON programjáról készített tudósítás 30 perc 04 másodpercnél kezdődik:
http://www.atv.hu/videok/video-20151120-esti-hirado-2015-11-20
