Utazásunk első szakaszának végén megpihentünk és rápillantottunk a Tejútra. Megállónk után folytatjuk utazásunkat és megismerkedünk galaxisunkkal, majd kilépünk az intergalaktikus térbe. Elhagyva csillagvárosunkat, szédítő távolságokat fogunk megtenni, célunk eljutni az ismert világegyetem végéig. 

A galaxisok hatalmas csillagtömörülések, melyekben a csillagok, por- és gázfelhők különféle alakban állhatnak össze. A mi spirál alakú galaxisunk 12 milliárd (12.000 x 1 millió) éves, 100 milliárd csillagot tartalmaz, míg átmérője az új kutatások szerint 200.000 fényév. Még az univerzumban a legnagyobb sebességre képes fénynek is 200 ezer évre van szüksége ahhoz, hogy átérjen a galaxisunkon. Ennyi idő telt el a neandervölgyi ember megjelenése és a mai nap között.

A Tejútrendszer oldalnézetből leginkább egy diszkosz korongjára hasonlít, középen megvastagodik, míg a széleken ellaposodik. Ha valaha is rápillanthatnánk ebből a szögből, akkor hasonlónak látnánk, mint az alábbi fotón. 

Nehéz belülről megfigyelnünk a saját csillagvárosunkat a benne lévő sok csillagközi por miatt, melyek lepelként fedik el előlünk a mögöttük lévő térrészt. A por galaxisunk központját is jelentősen eltakarja, azonban van egy-két tisztábban látható terület, ahogy az alábbi fotó is mutatja. A képen látható sötét foltok kisebb porfelhők.

A Hubble űrtávcső Tejút központjáról készített felvétele, melyen 
több mint 180.000 csillagot csodálhatunk meg
Kép forrása: Hubble űrtávcső

Az 1900-as évek elején jutottunk ki, pontosabban láttunk ki először a saját galaxisunkból. Edwin Hubble az addig Androméda-ködfoltnak nevezett objektumot újonnan épített távcsövével vizsgálva kiderítette, hogy az Androméda egy önálló galaxis, a saját galaxisunk 2,2 millió fényévre lévő szomszédja. Az Androméda ma látható fénye akkor indult el szemünkig tartó útjára, mikor a Földön elkezdődött a legutolsó nagy jégkorszak. 

A csillagok mellett elképesztő látványt nyújtanak a csillagködök is. A kép bal oldalán elhelyezkedő két hatalmas kiterjedésű ködben (Carina és Orion) csillagok születnek, míg jobbra a csillagok felrobbanása után maradó kisebb, úgynevezett szupernóva robbanások maradvány felhői láthatók. 

A Google Sky webes alkalmazásban szörfözve további csillagködöket és égi objektumokat csodálhatunk meg. 
Az utazásunk a márciusi befejező részzel zárul.

 Ádám Bence

geográfus

Felhasznált források:

Gábris Gyula - Marik Miklós Szabó József: Csillagászati földrajz - Tankönyvkiadó - Budapest 1989. 

---

Égi látványosságok: a Tejútrendszer és az Androméda-galaxis cikk: https://csillagvizsgalo.blog.hu/2017/01/17/egi_latvanyossagok_a_tejut_es_az_andromeda-galaxis

---

A Tejútrendszer, a Galaxis. - MTA Központi Fizikai Kutatóintézet jegyzet: https://www.kfki.hu/elftaisk/tanitas/31._A_Tejutrendszer.pdf

---

Dávid Gyula - Határtalan (?) Világegyetem c. előadása: http://atomcsill.elte.hu/program/kivonat/2018-2019/7

---

A kopernikuszi fordulat jegyzet: http://hps.elte.hu/~kutrovatz/kozsuzsa_kopern_jegyzet.pdf

---

Műszerek és technikák a 19-20. század csillagászatában előadás: http://kutrov.web.elte.hu/courses/csilltort2/09_%20muszer.pdf

---

Szatmáry Károly - Szabados László Űrtávcsövek - Meteor Csillagászati Évkönyv 2009 cikk: http://astro.u-szeged.hu/ismeret/urtavcsovek/urtavcsovek.html

---

Szabados László - Négy évszázad csillagászati távcsővel cikk: http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/kulonszamok/k0901/szabados.html

---

Tóth L. Viktor  - A Tejútrendszer szerkezete könyv: https://ttk.elte.hu/dstore/document/847/book.pdf