Utazás a Tejúton túlra

Facebook Tetszik

2021. január 14. - Borsós Zsófia

A világegyetem megismerésének folyamata érdekes és tanulságos. A felfedezést sokan gyerekkorukban kezdik meg a meséken keresztül. Sok mese, monda és mítosz szól a világ végére vezető útról, ahol belelógathatjuk a lábunk a semmibe. Ott, ahol a csillagok az angyalok által gyújtott apró lámpásokként jelennek meg az éjszaka égboltján. A következőkben az emberiség világegyetemről alkotott elképzeléseinek formálódását vizsgáljuk meg, miközben rácsodálkozunk a végtelen kozmoszra.

A Tejút Galaktikus Dudornak nevezett középpontja a Földről- asztrofotó
Kép forrása: Pexels

Kezdetben a gondolkodók a Föld és a szabad szemmel is látható égitestek: a Nap, a Hold, a bolygók és a csillagok kialakulásán és alakján, valamint elhelyezkedésén töprengtek.

Az ókoriak gyakran beleszőtték a mítikus elbeszéléseikbe az égitesteket és a csillagképeket, ezzel alkotva meg teremtéstörténetüket, amivel aztán magyarázták az érzékelhető világot.

Greenfield Papyrus részlet - a világ teremtésének szimbolikus ábrázolása.
A középpontban Shu légistent a kosfejű Heh istenségek segítik, és együtt támogatják Nut anya istennőt, miközben Geb földisten hátradől.

Kép forrása: Wikipedia

A Greenfield Papyrus az egyik leghosszabb és legszebben illusztrált kéziratból, a "Halottak könyvéből" maradt ránk, a British Museum online gyűjteményében részleteiben is megtekinthető. Láthatjuk rajta Nut istennő hosszúkás testét, ami az égboltot szimbolizálja. Nut minden napnyugtakor leveszi az égboltról a Napot és felrakja helyette a csillagokat.

A középkorban a Biblia eredettörténetéből következtettek a csillagok létrejöttére.

"Egy középkori misszionárius elmondja, hogy megtalálta azt a pontot, ahol a Menny és a Föld találkozik." - középkori Flammarion fametszet - ismeretlen alkotó.
Első megjelenés: Camille Flammarion, L'Atmosphere Météorologie Populaire, Paris, 1888.

Kép forrása: lynx-open-ed.org

Az újkor hajnalán Kopernikusz, Galillei, Newton és Kepler megfigyeléseinek és munkájának köszönhetően a megismert világ 50 csillagászati egységre nőtt. Nagy változást hozott az is, hogy az ember ráébredt: nem a Föld áll a naprendszer középpontjában hanem a Nap. Ez a kopernikuszi fordulat alapjaiban változtatta meg a világmindenségről alkotott képünket. Ettől kezdve a Nap számított az univerzum középpontjának.

Illusztrációk a geo- és a heliocentrikus világképről - saját szerkesztés

Első megjelenés: Andreas Cellarius, Harmonia Macrocosmica, Amsterdam, 1660.

A képek forrása: Wikimedia (geocentrikus, heliocentrikus)

Naprendszerünkben milliárd kilométerben mérhetőek az űrbéli távolságok, az egyszerűbb érzékeltetéséhez fontos megismernünk a csillagászati egység (jele:CsE) mértékegységét. 1 csillagászati egység a Föld-nap távolságot (150 millió km) jelenti. Az ókori görögök feltételezték, hogy a világegyetem véges és a világ legvégét 10 CsE távolságra saccolták. Ez a távolság még mindig a naprendszerünkön belül van, viszonyításképpen az 1977-ben elindított Voyager-1 űrszonda 152 CsE távolságra van tőlünk. Nemrég lépte át a naprendszerünk határát, jelenleg olyan messze van, hogy a fénynek a Napból az űrszondáig 20 órát kell utaznia a világűrben.

Voyager-1 űrszonda "Halványkék pötty" c. fotója a Földről 40 CsE távolságból.
Kép forrása: Nasa

Ezen a képen 1 pixel nagyságú a Föld, erre utal a cím is: ha ilyen távolságból tekintünk vissza a számunkra végtelennek tűnő bolygóra az csupán egy pöttyként érzékelhető.

1800-as évek technikai fejlődésének hála Friedrich Bessel már meg tudta mérni, hogy a Hattyú 61 nevezetű kettős csillag 11 fényévre van Földünktől. 11 fényév egyenlő 695.000 csillagászati egységgel. Ezzel a felfedezéssel fényévekre tágult az általunk ismert világ. Bessel mérési módszerét felhasználva kiderült, hogy a hozzánk legközelebbi Proxima Centauri csillag is 250 ezer CsE-re (4 fényév) van tőlünk.

Akromatikus távcső a Tartui Egyetemen - Bessel hasonló távcsövet használt méréseihez

A kép forrása: Wikimedia

Besselt követően új mértékegység, a fényév használata vált szükségessé, egy fényév az a távolság, amit a fény 1 földi év alatt tesz meg az űrben. A fény majdnem 300 ezer km-t tesz meg másodpercenként, annyit mint egy átlagos autó 15 év alatt. A mi napunk fénye 8 másodperc alatt ér el a Földre, viszont ha ma este megpillantjuk az égen a Hattyú 61 kettős csillag fényét, azt 2010-ben bocsátotta ki magából.

Eddigi utazásunk során éppen, hogy csak kipillantottunk a közvetlenül szomszédos csillagokra, még a saját galaxisunkon belül vagyunk, annak is egy kis szegletében. Ha szabad szemmel felnézünk az éjszakai égre, akkor a Tejútrendszer 100 milliárd csillagából csak a legfényesebbeket láthatjuk.

Zavaró körülmények nélkül lélegzetelállító látványt nyújt a megszámlálhatatlan csillag az égen. Az alábbi gyorsított videóban a Tejút "felkelte és nyugta" látható, a galaxis Galaktikus Dudornak nevezett középpontja 0:40 mp-nél tűnik fel: