Sokunkban gyerekként a legerősebb az állattartás vágya, az óvodai, iskolai rajzokra a kutyus, kiscica, hörcsög, nyuszi mellé rendszeresen kerülnek lovak, zsiráfok és medvék, akik majd mind közösen élnek a kertünkben.
A vágy az állattartásra sokféleképpen magyarázható. A kötődés iránti természetes igény egyik megjelenési formája, amiben az állat feltétel nélkül elfogadónak tűnik. Az állat társ lehet játékban, beszélgetésben és akár a gyermek érzelmeinek megélésében is. Kisgyermekkorban az önállósodás és a kompetencia megtapasztalása fontos terület. Így a játék, felfedezés mellett a gondoskodás vágya is megjelenik. Amit teszünk, annak hatása van, és mi magunk is tehetünk valaki más jóllétéért. “Szükség van rám”, – különösen erős élményt adhat, megtapasztalni, hogy valakiről vagy valamiről gyerekként ő is gondoskodhat, ami apró feladatokon keresztül válik valósággá. A magyar állatvédelmi törvény jogi nyelven úgy fogalmazza meg, hogy az állattartó köteles a „jó gazda gondosságával” eljárni, és az állat fajának, fajtájának, korának és élettani szükségleteinek megfelelő életfeltételekről gondoskodni.

Kép forrása: Pixabay.com