Télűző- Kiszebáb égetés
Óvodánk 2016 decemberében lett Zöld óvoda.
Óvodánk a „régi” kertvárosban, családi házak között bújik meg. Udvarunk nagy, füves, az árnyas fák alatt mozgásfejlesztő játékok találhatóak, óvodai dombunkon, télen szánkózunk, nyáron gurulunk.
A négy óvodai csoportunkban „életszervezésünk” családmodellt követő, így a kis-, középső- és nagycsoportosok is (3-7 évig) egy csoporton belül differenciált fejlesztés, egyéni bánásmód alkalmazásával fejlődnek, s érik el az iskolaérettség szintjét.
Kiemelt fontosságúnak tartjuk az egészséges életmódra nevelést, környezetünk tisztaságának megóvására neveljük gyermekeinket. Évente két alkalommal Pécs környékére kirándulunk gyermekeinkkel.
Foglalkozásainkhoz kiegészítő eszközkén sok természetes anyagot (kukorica, gyékény, vászon, pamut) használunk.
Művészeti nevelésünk eredményességét segíti saját égetőkemencénk is, melyben óvodásaink egyéni agyag alkotásait égetjük ki.
Környezettudatos nevelésünk része, a hogy jeles napok, hagyományok emelkedjenek ki az óvoda mindennapjaiból, mind külsőségében, mind belső tartalomban. Célunk a megvalósulás folyamatában a természettel összefüggő jeles napok megtartásával megismerjék a gyermekek népi hagyományokat. Ezek közül az egyik a : Tél temetés.
„Kisze, kisze szalmából”
A babona szerint a kiszebáb égetése megszabadítja az embereket minden bajtól. A téltemető népszokás igen kedvelt volt a falusi népek körében. Ma már csak elvétve találkozhatunk ezzel a szokással.
A kiszebáb égetés már régi hagyomány óvodánkban. Előző héten tarjuk a farsangi mulattságunkat, és kiszézés hétvégéjén van a mohácsi búsójárás. Célunka néphagyomány ápolásán kívül, felhívni a családok figyelmét egy régi baranyai népszokásra a mohácsi búsójárásra. ( a mohácsi búsójárás az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listáján szerepel 2009- óta).
Eleinte az óvoda udvarán égettük el a bábunkat, de ez a tűzvédelmi előírások szigorítása miatt már nehezen megvalósítható volt.
Ezért 2016- ban új lehetőséget kerestünk, hogy ezt a hagyományt megtarthassuk.
A Pécsi- vízhez vittük le a szalmabábunkat és ott dobtuk a vízbe.
„Kisze, kisze, kiszebáb,
rojtos már a rokolyád.
Tüzet hozok, vizet hozok,
napsugárban pernye potyog.
Iszkoljon a tél!”
Minden évben más csoport készíti el az óvoda kiszebábját. Csoportokon belül minden gyermek készit magának egy kisebbet is melyet haza vihet. Egy cédulára felírjuk azt, amit a gyermekek nem szeretnek, illetve félnek, ezeket a gondűző cédulákat feltűzzük a kiszebábunkra. Előre összeállítjuk a dalok, versek mondókák sorrendjét, és minden csoport ezeket tanultja meg. Minden gyermek készített zajkeltő eszközt, hogy még nagyobb zsivajjal nyomatékosítsuk, hogy elég volt már a télből.
Az óvoda udvarán körbe áljuk a bábunkat, majd előadjuk a mondókánkat, dalainkat, amit tanultunk, lehetőleg minél hangosabban. Majd elsétálunk a Pécsi- vízhez és ottdobjuk be a hídról, reménykedve, hogy elúsztatja a telet és félelmeinket, és már a tavasz jön Addig éneklünk, keltünk zajt míg a bábunk látható, míg el nem sodródik a láthatárról.
"Jer, jer kikelet,
Seprűzd ki a hideget,
Ereszd be a meleget,
Dideregtünk eleget!"
A Bimbó utcai óvoda gyermekei és dolgozói nevében:
Somogyiné Hang Tünde
Tagóvoda vezető
