Zöld információk és ötletek óvodapedagógusoknak

Zöldítő

Jógyakorlat - Farkas nap a Zengő Óvodában (Hosszúhetény)

2016. október 08. - Borsós Zsófia

Október 31. – Farkas nap

Wolfgang bencés szerzetes, Regensburg püspöke, Szent István feleségét ő nevelte. A régi hit szerint az első fejszét ő készíttette. Fejszéjének elhajításával jelölték ki, hogy hol kell templomot építeni, fejsze jelölte helyre épült főpapsága is, a fejszét itt az oltárba falazták. Erdőírók, famunkások, ások védőszentje és a farkasoktól óvakodó parasztoké. Napján a fák „elalszanak”, alig moccanó a nedvkeringésük. A hajdan volt ember csak az alvó fát vágta ki, az nem „vérzett el”: bútorfának, épületfának egyaránt tartós maradt. Némely vidéken ezen a napon fát döntöttek ki, s fiatal csemetét is ültettek nyomban.

A Farkas nap lehetőséget ad a környezeti nevelésre, a környezetvédelemre, az élet folytonosságának – elmúlás, éledés- egy más formában történő megismerésére, ugyanakkor segít a rákövetkező napok (mindenszentek, halottak napja) eldolgozásában.


Az őszi szülői értekezleten megbeszéltük, hogy ebben a tanévben kinél vágunk ki száraz fát és ültetünk új csemetét. Eljött a várva várt nap. Zsírkrétával, rajzlapokkal felszerelve indultunk útnak. A kertben már minden előkészületet megtettek a szülők. Körbejártuk a száraz fát, megnéztük az ágak formáját, irányát, kiterjedését.
Először csukott, majd nyitott szemmel simogatták, dörzsölték a gyerekek a fa kérgét. Ezután a rajzlap és a zsírkréta segítségével kéregmintát, nyomatot készítettek. Ismét körbeálltuk az öreg fát, énekkel, tánccal búcsúztunk el tőle. (Pl: Kiszáradt a diófa- szilvafa) Egy vastag ághoz erősített nagyon hosszú kötél végét megfogtuk, s miután Ricsi édesapja kivágta az éket jeladásra elkezdtük húzni a kötelet. Nagy erőfeszítés után, sikítozás közepette közös erővel kidöntöttük a fát. Amíg a fűrésszel a törzsről eltávolították az ágakat, addig a faültetéshez előkészített gödörhöz mentünk a gyerekekkel. Márton bácsi (Eszter édesapja) a gödör aljába érett trágyát szórt, erre egy réteg földet rakott. Kezébe fogta a fiatal szilvacsemetét és megbeszéltük a fa részeit: gyökér, törzs, ágak, valamint összehasonlítottuk a kivágott fával. A fiatal fa kicsi, nedvdús, hajlik az ága. Az öreg fa nagy, száraz, reccsenve törik az ága. 

A gyerekek először csukott, majd nyitott szemmel óvatosan megtapintották a kis csemete kérgét. Néhányan megfogták, a gödörbe helyezték, jól meglocsolták. A többiek felváltva kapa segítségével a gyökérre húzták a földet. Páran jól megtaposták, hogy a gyökér tapadjon. Az ültetett csemetét énekelve körbejártuk a nap irányában. A gyerekek maguk által kitalált mondókával varázsolták a növekedést: leguggoltak a fa köré kiterjesztett ujjakkal. Fokozatosan álltak fel, közben kezüket magasba tartották. „Nőlj nagyra kis fa!” Háromszor ismételték, először halkan majd fokozatosan erősödött a hangjuk. El is képzeltük a termését és ismét dalra fakadtunk. (Hull a szilva a fáról). A gyerekek egyre misztikusabb hangulatot teremtettek a nagy varázslással. Teljesen átszellemülten énekeltek, táncoltak.
Süss fel nap, Szent György nap…(ének)

Süss ki nap, fa alá,
Bújj el hideg, föld alá.

Gyűjj ki, napocska, itt apád, itt anyád.
Sót törünk, borsot törünk, tökkel harangozunk.

Ess, ess, esőcsepp,
Szomjas a föld, itasd meg!

Miután a gyerekek „kivarázsolták” magukat, visszatértünk az öreg fához.
Megnéztük a törzset, az évgyűrűket, a fa sérüléseit. Megbeszéltük mit is ad az embernek a kivágott fa: tüzelőt, bútort, játékot, papírt stb. Kiválasztottak a gyerekek egy érdekes ágat és ereklyeként vitték az óvodába.                                                                                                        

Az a kisfiú, akinek az édesapja és nagypapája segédkezett a munkálatokban általában zárkózott, szorongó. Az idei favágás során teljesen kinyílt, a nagypapa mellett segédkezett a fadöntésben, elöl húzta a kötelet. Teljesen felszabadult, vidámság, és büszkeség töltötte el.

A faültetést követő napon csoportunkban szilvás lepény készült mirelit gyümölcsből. A felolvadt szilvát minden kisgyermek megízlelte. Megbeszéltük, hogy 4-5 év múlva ilyen termést hoz az a kis csemete. Ők addigra már iskolások lesznek.(az idő múlását is érzékeltetjük), de Eszter majd visz nekik kóstolót. Ez könnyen megvalósítható, hiszen a gyerekek iskolába járnak majd, nap, mint nap találkoznak.
Ebédre megsült a szilváslepény, jót csemegéztünk belőle.
Az előző években az óvoda udvarán ültetett fák növekedését folyamatosan figyeljük, óvjuk a kiszáradástól, védjük a széltől, ezért megkarózzuk, figyeljük a rügyfakadást, a levelek fejlődését, és az első terméseiket.                                                                                                        

A gyermekek a Farkas napi tevékenységet látják, a szemük előtt történik, konkrét, megfogható élményként élik meg, cselekvő részesei. Így jutnak újabb ismeretekhez. De nem csak azt tanulják meg, hogyan vágják ki a nagy kiszáradt fákat, hanem azt is, hogy az öreg fa helyén új életet adtak, érzik, hogy a facsemete kicsi, óvni kell, úgy ahogy az anya óvja gyermekét. A gyerekek ismereteinek bővítésén túl érzelmeikre is hatunk. Remélem ezek a gyerekek a környezetet szerető és kímélő felnőttekké válnak.
Ezt az ismeretet egyszerűen ünnep nélkül is átadhatnánk a gyerekeknek, - de miért tennénk? – hiszen az ünnepek adják a hétköznapok értelmét.

 

Csajkásné Kéninger Ágnes

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldito.blog.hu/api/trackback/id/tr6211772355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.